Közöd?

Dolohov:
- Rendben - mosolyogtam rá vissza, habár az én mosolyomat a legkevésbé sem lehetett volna bájosnak nevezni. És őszintének sem.
A folyosó végén befordultam, a hálótermekkel ellentétes irányba.
- A Pincét már láttad. Oda járunk órák között és után, ott rendezzük a bulikat. Ha csinálni akarsz valamit, amit nem kéne és nem akarod, hogy innen IS kibasszanak, oda menj. Mellesleg... miért rúgtak ki a Roxfortból? - tereltem el a témát.

Bellatrix
- Lefeküdtem a kviddicsedzővel - válaszoltam szemrebbenés nélkül. - Őt is kirúgták. - Persze nem sajnáltam. Nehogy csak én szívjak. Meg amúgy is egy tapló volt.
Nem kerülte el a figyelmemet a hanglejtése, de nem akadtam fönn rajta. Mentem mellette, olyan tempóban, ami nekem most kényelmes volt. Ennyiben alkalmazkodjon. Jót tesz neki, amilyen egy felfújt hólyag.

Dolohov:
- Legalább megérte?
Nem akadtam fenn azon, hogy összefeküdt a tanárával. A beavatás óta volt egy olyan sejtésem, hogy neki az ilyesmi nem probléma. Nem mintha nekem az lett volna...
Kivételesen nem problémáztam azon, hogy hozzá kell igazodnom. Ennyit igazán kibírtam, mellesleg nem siettünk sehova. Megmutatok neki mindent, amire szüksége lehet.

Bellatrix
Elmosolyodtam, ezúttal őszintén. - Nem. Hiába nézett ki irgalmatlanul jól, nem tudott semmi különöset. - Igen, mert Levin például tudott újat mutatni. Az valami.
- Hová megyünk? - kérdeztem érdeklődve. Már rég nem is próbáltam követni az útirányunkat. Levin tudja, hová megyünk. Ő mindig tudja, mit akar. És ez tetszett. Méltónak találtan rá, hogy magammal egyenrangúként kezeljem.

Dolohov:
- A Pincébe. Az a legfontosabb hely. - Sőt, szinte az egyetlen, amit megmutatásra érdemesnek találtam. A többi helyiség vagy iskolarész ugyanolyan volt, mint bármelyik másik ősrégi varázslóiskola. De a Pince... abból csak egy van.
A földszintről egyenesen a pincefolyosókra kanyarodtunk, egyre lejjebb haladtunk. Ezzel együtt egyre hűvösebb és sötétebb is lett, míg el nem értük azt a folyosót, ahova az évtizedek alatt minden durmstrangos olyan kényelmesen berendezkedett. Mármint azok, akik méltók voltak rá. Mert a lábtörlőnek is alkalmatlan senkik sosem tették le ide a lábukat.
- Szóval még csak meg sem érte kirúgatni magadat. Kínos.

Bellatrix
- Innen is kivágnának egy hasonlóért? - érdeklődtem. Nem terveztem ugyan megismételni a dolgot, de jobb tudni, mi merre meddig. Itt máshol vannak a határok. Amíg nem ismerem, meg sem szabad próbálnom feszegetni őket. - Itt miért dobnak ki valakit? Gyilkosság? - Remélem, itt ez is belefér. Mekkora poén lenne.
Nem is sejtettem, hogy a legjobb embernél érdeklődöm.

Dolohov:
- Errefelé mindent elsimítanak.
Igen, pont a legjobb embernél érdeklődött. Először Anna, majd a húga Sashenka. Még csak elő sem szedtek a két ügy miatt, pedig valószínűleg lett volna, aki szívesen feldobott volna a tanároknak. De sokkal egyszerűbb volt elsikálni a haláleseteket és véletlen tragédiának titulálni őket. Különben is, magukra vessenek.

Bellatrix
- Helyes - vágtam rá elismerően és elégedetten. - Tapasztalatból beszélsz? - Nem, nem sejtettem semmit, csak tapogatóztam. Akár be is jöhet. Bár kétlem, hogy megosztaná velem, ha beletrafálok.
Én sem voltam ám egy szende kicsi ajándék. És nem csak olyan értelemben nem. Dühből sokmindent megcsináltam, amit nem kellett volna. Nekem is voltak...baleseteim. De mindet megúsztam. És egy hosszabb éjszaka miatt rúgnak ki, nem pedig gyilkosságért. Cseppet sem nevetséges.

Dolohov:
- Talán. - Semmi köze hozzá. Bár nyilván ő is sejtette a választ.
Belöktem a Pince ajtaját, szerencsénkre még nem volt ott senki. Becsuktam magunk után az ajtót, majd levágódtam az egyik régi, kopott kanapéra. Elég sok mindent megélt már az a bútordarab és ez meg is látszott rajta. Bárki megjavíthatta volna, de nyilván senkit sem érdekelt. Jó ez így.
Elővettem a zsebemből egy doboz cigarettát és kihúztam belőle egy szálat, majd nagylelkűen Bella felé nyújtottam a dobozt. Ne szokjon hozzá. De úgy döntöttem, ma jófej leszek vele. Felkeltette az érdeklődésemet, meg akartam ismerni.

Bellatrix
Kihúztam egy szálat a dobozból. Nem szoktam rendszeresen szívni, de ha kínálnak, azt nem utasítom vissza. Megvártam, hogy meggyújtsa nekem, és leültem mellé a kanapéra, de törökülésben, szembefordulva vele.
- Rossz fiú vagy, Levin - jelentettem ki teljesen komoly hangon, és ehhez pontosan passzoló arckifejezéssel, egy csepp megbotránkozással fűszerezve. Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, aztán ironikus mosolyra húztam a szám szélét.

Levin:
- Ha tudnád mennyire - fújtam az arcába a cigifüstöt. - De te sem vagy egy angyal.
Erős utalás a beavatáskor viselt felsőjére. Igaz, csak addig volt rajta, amíg rá nem parancsoltam, hogy vetkőzzön le. Utána elég hamar megszabadult tőle.
Merész csaj. Szinte már egyenesen pofátlan. Tetszett. Eddig senkitől nem tapasztaltam ilyesmit.

Bellatrix
Meg sem rezdült az arcom, mikor rámfújta a füstöt. - Mondj újdonságot - válaszoltam halkan, de annál kihívóbban. Szinte nem is kifújtam a füstöt, csak kiengedtem a számból. - Még nem ismersz. - Áthatóan néztem a szemébe, de mégsem olyan mű tekintettel.
Bírtam a srácot. Egyre jobban. Van szövege, és nem a levegőbe beszél.

Levin:
- Még nem. De majd foglak. - Biztos voltam benne, hogy közelebbről is meg fogom ismerni. Tényleg érdekelt. Pedig nem sok ilyen embert tudtam volna felsorolni.
Zűrös csaj, nem egy szende kicsi ajándék, de nem is egy ostoba ribanc és még méltósága és bátorsága is van. Nem rossz. Csak épp nem a legjobbkor mutatta be mindezeket. De a beavatást én már egy lerendezett ügynek tartottam.

Bellatrix
- Hajrá - válaszoltam felvetett fejjel. - Bár megkönnyíti majd a helyzetet, hogy hasonlítunk egymásra. Te is egy érzéketlen, bunkó pöcs vagy, és a lábaid előtt hever a suli. - Mert a Roxfortban én is ilyesmi pozícióban voltam. - Egész jóban lehetnénk, csak a nemünkből adódó különbségeket kéne áthidalnunk. - Pimaszul rávigyorogtam. Egy csepp kétségem nem volt afelől, hogy rögtön veszi majd a lapot és érti az áthidalós célzást. Kifújtam a füstöt, de nem szakítottam meg a szemkontaktust.

Levin:
Nyilván értettem.
- Szóval egy érzéketlen, bunkó pöcs VAGY. - Most mondta ki, hogy én is az vagyok. Ebből következik, hogy ő is az. - És azt akarod, hogy a lábaid előtt heverjen az egész iskola.
Átfuttattam a karom a válla mögött, a kanapé háttámláján. Határozott mozdulattal közelebb vontam magamhoz. Eldobtam a kezemből a már elszívott cigicsikket, majd kivettem a kezéből az övét és beleszívtam abba.
- Nagyon érdekes vagy, Bellatrix (mire sikerült leírnom i-vel... Mindig Bellatrox lett) Black.

Bellatrix
- Már mondtak rám ennél szebbeket is. De legtöbbször büdös ribancnak szoktak nevezni - válaszoltam teljesen közömbösen, mintha tök természetes dolgokat mondanék neki. Hagytam, hogy odahúzzon magához, és kényelmesen, lazán nekidőltem. A cigimet átengedtem neki, nem kellett. Mindig csak azért szívtam, mert menőnek találtam, amúgy nem okozott különösebb örömet. - Igen, azt akarom. Már évekkel ezelőtt elértem, csak kihúzták a lábam alól az ott heverő iskolát, és kaptam egy újat. Szopacs. Úgyhogy teperhetek megint. Micsoda időpocsékolás.

Levin:
- És miből gondolod, hogy hajlandó vagyok veled osztozni? - vontam fel a fél szemöldököm.
Tetszett, hogy nem érdekli mit gondolnak róla mások. Utáltam az olyan embereket, akik másoknak akarnak megfelelni. És többnyire csak ilyenek vettek körül...
Eleinte én is csak azért kezdtem el szívni, mert mindenki azt csinálta körülöttem, menő dolog volt és még tetszett is. Mostanra pedig teljesen rászoktam és különben is, jót tett. Megnyugtatott, ha kellett és adott egyfajta napi rutint.

Bellatrix
- Női megérzés - válaszoltam gondolkodás nélkül. - Egyedül lenni nem jó. Mindenkinek szüksége van másokra. Még nekünk is.. - Sokatmondóan felnéztem rá, aztán halványan elmosolyodtam. Pár másodperc múlva elfordítottam a fejem. - És a kettő különben is nagyon szép páros szám.

Levin:
A négyet sokkal szebb számnak találtam, de ezt inkább nem mondtam ki hangosan.
- Nem szeretek osztozni semmin. És miért pont veled osztozkodnék, új lány?
Merész gondolat volt, mit ne mondjak. De igazából nem zárkóztam el tőle teljesen, hogy esetleg... khm... jóban legyünk.

Bellatrix
- Ha nem akarnál közösködni velem, most nem velem beszélgetnél. Nem én akaszkodtam rád, hanem te jöttél oda hozzám. Ne hidd magad olyan furfangosnak. Levin Dolohov - szúrtam oda a végére. - Ez nem osztozkodás. Csak közösködés. Együttes erővel magasabbra lehet törni. Mibe fogadunk, hogy már a fél iskola rólam beszél? Ha nem akartál volna annyira megalázni a beavatáson, nem terjedt volna el ilyen gyorsan a hírem. Ha egymás ellen vagyunk, magunknak is ártunk, nem csak egymásnak. Ha viszont együtt vagyunk...erősítjük egymást.

Levin:
- Politikusnak készülsz?
Részben igaza volt, részben viszont... utáltam közösködni is. Alig ismertem, nem tudhattam, megéri-e nekem. Másrészt viszont el tudtam volna képzelni, hogy mi ketten, együtt, tényleg erősíthetjük egymást. Megvolt benne az, ami miatt méltónak találtam egy esetleges partnernek. Magabiztos, határozott, van benne tartás, nem riad vissza semmitől és igen... biztos voltam benne, hogy mi ketten hasonlítunk.

Bellatrix
- Nem. Majd eltartanak. - Megrántottam a vállam. Úgy képzeltem el az életem, hogy a kisujjamat sem kell mozdítanom majd semmiért. Nekem ez volt a természetes. És voltam olyan elszánt, hogy bármi áron képes legyek elérni, amit akarok.
- Csak hogy tudd: ez nem kérdés volt, nem várok választ. Azt teszel, amit akarsz. - Már úgyis mindent elárult az, ahogy következetesen kitér a válaszadás elől. Nem zárkózik el a szövetség elől, de nem akarja elkötelezni magát.

Levin:
Nem is kapott választ.
Elnyomtam a második cigicsikket is, majd az első után dobtam. Arra jutottam, hogy még később, egyedül átgondolom, amit mondott. Bár sejtettem, hogy mire fogok majd jutni.
- Péntek este bulit tartunk. Itt, a Pincében. - Nem kértem, hogy jöjjön el. Úgyis el fog.

Bellatrix
Bólintottam. Persze, hogy el fogok menni. Nem vártam nyílt meghívásra, azért mondta el, mert azt akarja, hogy ott legyek.
Már nem beszélgettünk. Hamarosan felálltunk, és visszamentünk a hálótermekbe. Péntekig nem igazán beszéltünk.

Levin:
Péntek este elsők között érkeztem a bulira. Még nem voltak sokan, ellenben az alkohol és más drogok mennyiségével. Percenként szállingóztak le az emberek, újabb és újabb adagokkal megtoldva a közös készletet.
Meggyújtottam egy cigarettát és felültem az egyik üvegekkel megrakott asztal tetejére. Kivételesen vártam valakit. Biztos voltam benne, hogy itt lesz.

Bellatrix
Ugyan általában késni szoktam, de most valamivel a kezdés előtt megérkeztem. Nem hoztam semmi mást, csak egy üveg tequilát magamnak.
Büszke voltam magamra, ugyanis csak egyszer fordultam rossz felé idefele jövet, és egész gyorsan idetaláltam. Magabiztosan léptem be a pincehelyiségbe.

Levin:
Azonnal kiszúrtam Bellát, amint belépett a helyiségbe. Lazán intettem neki egyet. Biztosra vettem, hogy az én társaságomat fogja keresni és nem másét.
Még a legelején, mikor lejöttem, lefoglaltam magamnak egy üveg vodkát. Ezzel elleszek majd egy darabig, aztán meglátjuk, mit fogok még inni.

Bellatrix
Levin felé vettem az irányt. Fel sem merült bennem, hogy máshoz csatlakozzak. Szinte nem is ismertem senkit.
- Csáó - álltam meg Levin mellett, és a hátammal lazán nekidőltem a falnak. Az embereket néztem. Csomó ismeretlen arc. Sokan voltunk, de gyanítottam, hogy ennél még sokkal többen is leszünk.

Levin:
- Korán jöttél - jegyeztem meg. Nem mintha zavart volna, sőt.
Ugyan voltak "barátaim" az iskolában, de egyikükkel sem éreztem magam különösebben jól. Mind ostobák és manipulálhatók voltak, nem tudtam őket egyenrangú félként kezelni. Ebből adódóan talán erős túlzás őket barátoknak nevezni. Persze arra jók voltak, hogy közösen igyunk.

Bellatrix
- Nem szokott előfordulni - válaszoltam őszintén. Felbontottam az üvegemet, és a számhoz emeltem, hogy belekortyoljak.
- Egyedül vagy - jegyeztem meg arra utalva, hogy nem veszi körül egy seregnyi talpnyaló. - Útjukra eresztetted a csicskáidat? - Kivételesen nem sütött a gúny a hangomból, de azért valahol ott bujkált.
Tudtam, hogy rám várt, és ez elégedettséggel töltött el. Úgy tűnik, döntött.

Levin:
- Untam őket - vontam meg a vállam. - Hosszútávon nem szórakoztatnak. De te is egyedül vagy.
Lehet, hogy ő az új lány, de a legkisebb erőfeszítést sem tette meg azért, hogy megismerjen másokat. Rajtam kívül. Persze meg tudom érteni, hogy az én társaságomat kereste. Pfffh...

Bellatrix
- De már ketten vagyunk. A baj nem jár egyedül. - Rávigyorogtam.
Nem találtam logikusnak, hogy barátkoznom kellett volna. Biztosan mindenki tök kretén ebben az iskolában. Akik ilyen kézségesen alárendelik magukat egy ekkora pöcsnek, nem lehetnek értelmes emberek, nem méltók a társaságomra.

Levin:
- Nagyon rá vagy kattanva erre a közösködésre - jegyeztem meg felvont szemöldökkel.
Ez egy remek meglátás volt. De épp ezért voltak tökéletes társaság. Ha túl sok intelligens vezéregyéniség lett volna, akkor nekem nem lett volna ennyire jó dolgom. Ketten még talán megférünk egymás mellett, na de többen. Talán a helyzeten az is javított, hogy ő a másik nemet képviselte. És nem volt egy Maryrose Felicity.

Bellatrix
- Zavar? - néztem fel rá oldalra billentett fejjel, kihívóan felvont szemöldökkel, és egy kicsikét lesajnáló arckifejezéssel. - Egy szavadba kerül, és magadra hagylak. Végülis itt minden csak egy szavadba kerül, és megkapod. Vagy még csak ki sem kell nyitnod a szád, hogy megszerezd. Túl jó dolgod van itt. Nem érdemled meg. Nem te vagy ilyen nagy egyéniség, hanem a többiek szarok. - Felmosolyogtam rá. Az arckifejezésem egyszerre volt gúnyos és kedves.

Levin:
- Milyen jó, hogy te itt vagy egy igazi egyéniségnek - ironizáltam. - Nem is értem, hogy bírtam ki nélküled hat teljes évet. Már tudom, mi hiányzott az életemből.
Abban viszont kétségkívül igaza volt, hogy túl jó dolgom van itt. Tényleg bármit megkaphattam, nem volt, aki szembe mert volna jönni velem. Aki meg igen, az csúnyán végezte. Igaz, Sashenka aranyos nővére?

Bellatrix
- Így igaz - válaszoltam egyszerre fellengzősen és viccesen. Belekortyoltam az italomba.
Sokáig beszélgettünk, és közben ittunk. Egyikünk sem ringatta magát olyan hamis illúziókba, hogy nem leszünk részegek. Azok leszünk.
Elrepült néhány röpke óra, és valóban: az alkohol megtette a hatását.

Levin:
Nyilván nem gondoltam, hogy nem leszek részeg. Ugyanis részeg akartam lenni.
Megmagyarázhatatlanul jó kedvem volt, igaz, már nem álltam valami stabilan a lábamon. Bár én ezt nem érzékeltem tisztán, sőt, meg voltam róla győződve, hogy minden rendben van. Nagyon tettrekésznek éreztem magam.
Bellával persze végig egymás nyakán lógtunk. Most más szinte szó szerint, olyan közel voltunk egymáshoz. Pedig még csak nem is csináltunk semmit. Még. Nem mintha bárkinek is feltűnt volna, ők is be voltak állva. És különben sem lett volna akkora szenzáció egy ilyen kis kaland.

Bellatrix
Én nagyon magabiztosan álltam a lábamon a tűsarkú csizmámban. Ezzel még részegen sem volt problémám. Mondanám, hogy vakmerőbbé vagy meggondolatlanabbá tett az alkohol, de amit részegen megtettem, szinte mind megtettem volna józanul is. Egyszerűen remekül éreztem magam, nem tudtam rendesen gondolkodni és tompán érzékeltem magam körül a világot. És voltak helyenként...szélsőséges megnyilvánulásaim.
Levinnel csak álltunk egymás mellett. Már szinte egyáltalán nem beszéltünk, csak néha felnevettünk, szórakoztunk a semmin és egymáson.

Levin:
De legfőképpen egymáson. Hirtelen mindketten nagyon mókás emberek lettünk.
Bal kézzel átkaroltam Bella derekát és odahúztam magamhoz. A mozdulat meglepően határozott volt ahhoz képest, hogy az elfogyasztott alkohol mennyiségétől kissé problémás bolt a mozgáskoordináció. De nyilván ez engem nem gátolt semmiben. A másik kezemben az üvegemet tartottam, bár azért a pár kortyért az alján szinte felesleges volt. Mellesleg belekóstoltam Bella italába is, de nem fogott meg különösebben.

Bellatrix
Fél kézzel lazán átkaroltam Levin nyakát. Egy cseppet sem találtam furcsának a helyzetet. Hiszen teljesen logikus és magától érthetődő, amit csinálunk. Vagyis nem is csinálunk semmit.
Én még csak a tequilám felét ittam meg, de már nem is éreztem késztetést, hogy sokkal többet igyak. Pótcselekvésként néha megittam fél kortyot, de már nem kívántam.

Levin:
Úgy smároltam le Bellát, mintha már ezer éve ismernénk egymást és mi sem lenne természetesebb. Bár én tényleg nem találtam ebben semmi furcsát, nálam ez volt a természetes. Egyedül Sashenkaval tettem kivételt, de akkor sem miatta. Épp az állt érdekemben, hogy türelmes legyek vele... a legelején.
Igazából senki sem nézett minket. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva vagy olyan részeg volt, hogy még magáról sem tudott.

Bellatrix
Ha ezren néztek volna minket, akkor sem találtam volna semmi kifogásolhatót a viselkedésünkben. Egyrészt a pia miatt, másrészt meg...miért ne tehetnénk ezt? Ugyan.
Szorosan hozzásimultam, minden egyes porcikámmal, és teljes természetességgel csókoltam vissza.
Ez csak hajnalig tart. Most nagyon örülünk egymásnak, reggelre meg már nem is érdekel minket az egész, vagy talán emlékezni sem fogunk semmire. De ez teljesen lényegtelen. Végülis más is lehet a vége.

Levin:
Más is lehet a vége? Mégis micsoda? Nem terveztem vele semmi komolyat. Mármint elkötelezettségek vagy érzelmek szempontjából. Az meg nyilvánvaló volt, hol fogunk majd kikötni, bár ez a beavatás után úgy érzem, már teljesen mindegy.
Különben tényleg semmi kifogásolható nem volt benne. Nekem épp nem volt senkim és nagy valószínűséggel Bellának sem. Nem csináltunk semmi kifogásolhatót, pusztán smároltunk és közösen ittunk. És még egyidősek is voltunk. Egyszóval minden rendben volt.

Bellatrix
Mélyen elmerültünk egymás szájában, és szinte már meg sem tudtuk különböztetni, melyik nyelv melyikünké.
Nekem tulajdonképpen volt valakim. Jegyesek voltunk gyermekkorunk óta. Ez önmagában még nem jelentene semmit, de ettől függetlenül is járunk. Persze nem vettem apácafátylat, ezt ő is tudta, de azért nem rajongott érte, ha hozzámért más pasi. Igen, elég féltékeny típus volt. De a rendszeres balhéink is a kapcsolatunk szerves részei voltak.

Levin:
Órák után kimentem az udvarra, el akartam szívni egy cigit, a Pincében pedig túl sokan voltak. Nincs mit szépíteni a dolgokon, antiszociális voltam.
Mikor kiértem az iskola mögé, nem épp a legszebb látvány fogadott. Bella épp egy vadidegen pasival smárolt, de mindezt olyan hévvel...
Nem állítottam volna azt, hogy Bella barátnőm vagy bármi ehhez hasonlóan nyálas kapcsolat lenne közöttünk. De a tulajdonomnak tekintettem. Az elmúlt egy hétben folyamatosan együtt voltunk, mondhatni egészen közel kerültünk egymáshoz, minden tekintetben. Na jó, nem beszéltünk sokat, de ez nem számított. Hogy a vőlegénye féltékeny típus? Akkor én minek nevezzem magam? A legkevésbé sem tűrtem, hogy valaki az én tulajdonomhoz nyúlkáljon...
Másodpercek alatt úgy felbasztam az agyam a látottakon, hogy a kezdeti tempóm kétszeresével indultam meg feléjük, leginkább olyan testtartással, mintha bármikor nekiesnék valamelyiküknek.

Bellatrix
Nem vettem észre Levint, bár ha észrevettem volna, akkor sem kezdtem volna másképp viselkedni. Jogom van azt tenni, amit csak akarok, én legalábbis így véltem.

Rodolphus
Hirtelen felnéztem, és pont szembetűnt, ahogy egy vadidegen srác csörtet felénk. - Ez meg ki? - kérdeztem, megszakítva a hosszúra nyúlt csókot. - Elég idegbetegnek tűnik. - Szándékosan nem halkítottam le a hangom. Bellának már nem volt ideje válaszolni, mert a pasi ideért hozzánk. Kérdőn néztem rá. A bal kezemmel szorosan magam mellett tartottam Bellát, a jobbat viszont felszabadítottam, hogy ha szükséges, bármikor elő tudjam rántani a pálcám. Nem tudatos volt, hiszen semmi oka nincs megtámadni minket, csak egy megszokott, berögzült reakció volt, hogy felszabadítsam a jobb kezem.

Levin:
- Ez meg ki? - böktem a fejemmel a pasi felé. Egyértelműen Bellától vártam a választ, a srácot még arra sem méltattam, hogy beszélgessek vele. Ugyan még fogalmam sem volt róla, hogy ki ez, de máris nagyon unszimpatikusnak találtam.
Bella említette, hogy többnyire büdös ribancnak szokták nevezni. Ezzel sikerült teljesen alátámasztania a titulus jogosságát.
Szóval idegbetegnek tűnök? Jó, mert az is vagyok. Egyelőre nem szándékoztam pálcát rántani a pasira, de bármi megeshet...

Bellatrix
- Ó, még nem ismeritek egymást - szólaltam meg tökéletes higgadtsággal. - Levin Dolohov, Rodolphus Lestrange. - Ezzel elintézettnek tekintettem a bemutatást.

Rodolphus
Intettem neki köszönésképpen. Nem számítottam viszonzásra, amilyen idegesnek tűnt a pasi. - Mire ez a nagy feldúltság? - érdeklődtem viszonylag barátságosan, de tartózkodón és egy kicsit talán lenézően.

Levin:
- Nem a nevére voltam kíváncsi. Honnan ismered? - szegeztem Bellának a kérdést.
A pasi szavait elengedtem a fülem mellett. Szóval Lestrange... ő is aranyvérű. Nem mintha ez változtatott volna bármit is azon, hogy meg tudtam volna fojtani. És még van pofája hozzám szólni... Édesanya édesapa, kussoljon már be.

Rodolphus
Tisztában voltam vele, hogy nem engem kérdezett és nem kíváncsi rám, de ez cseppet sem izgatott, és válaszoltam a kérdésére. - Bella a menyasszonyom. - Csak hogy tudja, merre meddig. Lerí róla, hogy féltékeny. És ahogy Bellát ismerem, nem alaptalanul. Biztos, hogy történtek köztük dolgok. Mert Bella egy büdös ribanc. - És a barátnőm - tettem hozzá, csak hogy minden teljesen világos legyen a számára. Bármi volt köztük, és bármi lesz, Bella akkor is hozzám tartozik.