Közöd?

Nem részletezem

Bellatrix
Ma délután érkeztem meg a Durmstrangba. A Roxfortból elegánsan fogalmazva kibasztak, és szinte azonnal megszervezték, hogy átvegyenek itt. Eddig csak az igazgatói irodát láttam, meg persze ezt a szobát, ahol majd aludni fogok.
Egyedül voltam a szobában, a többiek mind eltűntek vacsora után. Cseppet sem zavart, biztos csak irritáltak volna.
Egy fekete picsagatya volt rajtam, és egy féloldalas, feszes fekete top, i'm no angel felirattal a hátán. Az ágyamon feküdtem, két karom a fejem alatt, lábam a ládámon, amit még el sem kezdtem kipakolni, és egy darabig nem is terveztem. Ezúttal nem volt rajtam semmilyen cipő, pedig errefelé nem volt meleg.

Dolohov:
Nem volt még példa rá, hogy a beavatáson nem csak elsősök vettek részt. Ritka volt, hogy valakit később vettek fel a Durmstrangba. Mind azt gondoltuk, hogy valami ostoba, roxforti díszpicsát küldtek a nyakunkra, aki az első nap után bőgve könyörög majd, hadd menjen haza. És persze mi nagyon szívesen rásegítünk majd erre.
Magabiztos léptekkel vágtam át a lányok klubhelyiségén, fel a hálótermekhez. Hamar ráleltem az új csajra. Az első benyomásom az volt róla, hogy egy ribanc. Persze itt a legtöbben ribancok vagy szende kicsi ajándékok, így ez nem ért újdonságként.
Megálltam vele szemben, a ládája előtt.

Bellatrix
Nem avathattak be az elsősökkel együtt, mert már október volt. Én leszek az egyetlen. Persze ekkor még fogalmam sem volt az egészről.
Farkasszemet néztem az előttem álló pasival. Szőke, magas, komor. Ez volt az első benyomásom. - Mit akarsz? - kérdeztem köszönés helyett. Nálunk a fiúk nem járkálhattak be csak úgy a lányokhoz. Elraktároztam az infót, hogy ez itt nem tilos.

Dolohov:
De, tilos volt, elméletileg. Gyakorlatilag meg senkit sem érdekelt, engem legalábbis biztos nem. Nyilván nem most jöttem be ide először.
- Velem jössz és meglátod. - Nem "ha velem jössz", mert nincs más választási lehetősége.
Roxforti elkényeztetett kis picsa... Hamar megtanulja majd, hogy itt egészen máshogy mennek a dolgok. Kíváncsi lettem volna, miért vágták ki a Roxfortból. Mi lehet az, amit még abban a sárvérű-párti, szar iskolában sem tolerálnak?

Bellatrix
Felvontam a szemöldököm. Lassan felültem, oldalra fordultam, aztán felegyenesedtem. Gyanakvóan, de várakozásteljesen néztem a srácra, és követtem. Cipőt nem vettem fel, nem láttam szükségét. Akkor még. A folyosókon ugyanis szörnyen hidegek voltak a kövek. De a szemem sem rezdült, csak követtem a folyosók labirintusában. Hamarosan lefelé kezdtünk haladni, és úgy éreztem, mélyen a föld szintje alá értünk. Belépett egy ajtón, és én követtem. Miért ne tettem volna?

Dolohov:
Odabent már összegyűlt az összes végzős, fiúk és lányok egyaránt. Mintha csak egy köszöntő partyra készültünk volna Bellatrix számára. Bár a magunk módján akár vehettünk volna annak is. Én inkább maradok a beavatásnál.
Mindenki úgy bámulta az új csajt, mint valami cirkuszi látványosságot. Ki ezért, ki azért. A lányok érdeklődően, irigyen, lesajnálóan, talán szánakozóan is. A fiúk kiéhezve, várakozásteljesen, közömbösen vagy szintén sajnálkozva. Nyilván utóbbiból akadt a legkevesebb. A Durmstrangban hamar megtanulja az ember, hogy ne törődjön másokkal.

Bellatrix
Beléptem az ajtón, amit bezártak mögöttem. Rengetegen voltak a kis helyiségben. Érzelemmentes arccal néztem végig rajtuk. Nem mozdultam és nem szólaltam meg. Vártam, hogy ők tegyenek vagy mondjanak valamit. Nyilván nem véletlenül hoztak ide.

Dolohov:
- Ma rendhagyó beavatáson vehetünk részt mindannyian - szólaltam meg rövid hallgatás után. - A mai újoncunk egyenesen az egyetlen és utánozhatatlan Roxfortból érkezett, fogadjátok sok szeretettel Bellatrix Blacket! (majdnem Lestrange-t írtam, de nemxD!)
A hangomból természetesen kiérződött a gúny és a megvetés. Pedig a csaj eddig nem szolgált rá, sőt.
Ha nem lett volna exroxfortos, talán még jó véleménnyel is lettem volna róla. Legalábbis nem negatívval. Mert hát valljuk be, elég jól nézett ki.

Bellatrix
Beavatás. Szóval belecsöppentem egy szektába. A tagok leplezetlenül méregettek. Biztos ők is átestek egy beavatáson. A saját beavatásukon. Bár nem hiszem, hogy mindenkinek külön-külön volt. Mindegy.
Egyelőre nem alkottam véleményt a dologról. Vártam. Meglátjuk, mi lesz. Továbbra sem szóltam egy szót sem, csak vártam.

Dolohov:
Egy időre megint elhallgattam, egész pontosan addig, amíg szereztem magamnak egy üveg vodkát, kibontottam és meghúztam.
Végigmértem a csajt. Mezítláb volt. Tökéletes. Elővettem a pálcám és a pince padlója felé intettem, arra a nagy felületre, ahol nem állt senki. Jég borította be, a hidege szinte hozzánk is elért. Aljas Roland-mosoly terült el az arcomon.
- Jobb, ha hozzászoksz a klímához. - Összesen ennyit fűztem hozzá, aztán intettem két srácnak, hogy rángassák oda a jéghez. - Menj végig rajta.
Tudtam, hogy nagyon fog fájni neki. Jobban, mintha forró talajon kéne keresztül mennie, de talán még a szögeknél is jobban, hiszen azokat kikerülheti. Ugyanis még ez a kettő jött szóba, de én a jég mellett voksoltam. Remélem el is esik majd.

Bellatrix
Láttam, hogy elindul felém két nagydarab pasi. Azonnal reagáltam. Úgy indultam meg a jég felé, mint akit löktek hátulról. Engem nem fognak odarángatni, ezt most megmondom.
Ráléptem a jégre, először csak az egyik, aztán mindkét lábammal. Pokolian hideg volt. Megrándult az arcom. Összeszorítottam a fogam, és elindultam a jégösvény másik vége felé. Nagyon hosszúnak tűnt, és ha gyorsabban emelgettem volna a lábaimat, biztosan hasra estem volna. A felénél már legszívesebben elsírtam volna magam, de nem voltam hajlandó megadni nekik azt az örömet.

Dolohov:
Engem is meglepett az elszántsága és a tartása. De különösen az, hogy önként ment. Arra számítottam, hogy majd ellenkezni és nyavalyogni fog, de nem tette. Pedig biztos, hogy pokolian fájt neki, nem véletlenül választottuk neki ezt a feladatot. És ez még csak a kezdet...
Élvezettel néztem, ahogy végigaraszol a jeges sávon. És nem esett el. Viszont így tovább is fog tartani a feladat.

Bellatrix
A lehető legkeményebb arckifejezésemet öltöttem magamra, és végigaraszoltam a jégen. Mikor leléptem róla, már egyáltalán nem éreztem, mi van a talpam alatt, csak azt, hogy bokától lefelé egyszerűen égek. Lángoló tekintettel néztem a szőkére, aki a falkavezérnek tűnt. Sértve éreztem magam. De ez még nyilván csak a kezdet. Bekaphatják. Velem ne akarjanak kibaszni, mert nem lesz jó vége. Csak ők sokan vannak, én meg egyedül. Úgyhogy most mindent meg kell csinálnom. A bosszú majd jöhet később, alattomosan.

Dolohov:
Álltam a tekintetét, ahogy ő is az enyémet. Van bátorság a csajban, annyi biztos. De előbb-utóbb meg fog törni, ez nem kérdéses. Mindenki megtörhető.
- Állj a fal mellé.
Eltüntettem a jeget a földről, hogy nekünk már ne kelljen rálépnünk. Intettem ugyanannak a két nagydarab srácnak, hogy hozzák a kellékeket. Vagy tizenöt kicsi, de annál élesebb késsel tértek vissza. Mindenkinek dobtam egyet, aki épp a közelemben volt, illetve megtartottam egyet magamnak is.

Bellatrix
Beálltam szorosan a fal mellé, velük szembe. Mikor megláttam a késeket, már tudtam, mire készülnek. Nem tudtam eldönteni, hogy felháborítónak vagy nevetségesnek tartom. Talán mindkettőnek egyszerre. Ha valamelyik idióta eltalál... Akkor nem csak az én vérem fog folyni.
Provokálni akartam őket, de még nem láttam elérkezettnek az időt. És náluk vannak a kések.

Dolohov:
Először egy csaj dobott, de nem tudott célozni, legalább egy méterrel elvétette. A következő találat Bellatrix karjától harminc-negyven centire csapódott be. Azzal szórakoztunk, hogy ki tud pontosabban, minél közelebb dobni anélkül, hogy eltalálná a csajt. Utoljára maradtam én.
A feje mellé céloztam, az arca felém eső oldalára. Csak centimétereken múlt, hogy nem őt találta el. Volt még több ilyen dobás is, de a fejére senki más nem mert célozni.

Bellatrix
A dobások feléről már jóval a becsapódás előtt meg tudtam állapítani, hogy nem fog eltalálni. Amik viszont közel értek hozzám...minden erőmet meg kellett feszítenem, hogy ne mozduljak. Nem voltam lekötve. Önként mozdulatlanul várni egy felém száguldó kést? Ez ellenkezik az emberekben zubogó életösztönnel. Normális ember ilyet nem csinál. És normális ember nem is kerül ilyen helyzetbe...
Az utolsó dobás. A szőke. Már a dobás pillanatában láttam, hogy a fejem felé száguld a kés. Minden izmomat megfeszítettem, de nem mozdultam. Lobogó gyűlölettel néztem a szőke szemébe. Hirtelen furcsa felismerés hasított belém: meg kell bíznom benne. Meg kell bíznom benne, hogy jól célzott, és nem vágódik belém a kés. A szemébe fúrtam a tekintetem, szinte izzott közöttünk a levegő. Aztán becsapódott a kés a fejem mellett. Kifújtam a levegőt, bár eddig észre sem vettem, hogy visszatartottam. Csak most éreztem, ahogy végigcsurog a hátamon az izzadtság a hirtelen stressztől. - Te állat - sziszegtem jól hallhatóan. Kezdett nagyon elegem lenni.

Dolohov:
Újból elmosolyodtam. Pedig a legkevésbé sem voltam boldog. Végig pimaszul nézett a szemembe és állta a tekintetemet és nem mozdult. Rettegnie kellett volna, zokogni és elhajolni a dobásaink elől. De nem tette. Akkor is meg fog törni.
Odadobtam neki az egyik kést, amit közben visszahozott az egyik csaj.
- Vágd magadba. Gyerünk.
Ha nem teszi, akkor majd én. Ez a feladat eredetileg nem volt a listán, de senki sem mert közbeszólni.

Bellatrix
A lábszáramat választottam, ott úgyis viszonylag érzéketlen a bőröm. Leültem törökülésbe, és belevéstem a lábszáramba, hogy TE ÁLLAT. Ha meg akarja nézni, ide kell jönnie. Nem vágtam mélyeket, de több volt karcolásnál. Gyűlölöm azt az embert...

Dolohov:
Nem kellett féltenie, oda is mentem hozzá. Legalább fél percig nem vettem le a szemem a feliratról. És még mindig nem adta meg magát. Még mindig nem tört meg. Pedig csak egy Roxfortból jött elkényeztetett kispicsa... És mégis...
Egyre inkább felhergeltem magam.
- Ugrálj fél lábon, közbeb hadonássz a karoddal és adj ki kacsahangokat. - Az ötlet ugyan nem tőlem származott, de nagyon kreatív volt. És megalázó. Nekem meg szórakoztató.
Időközben egyre több alkohol fogyott a jelenlévők között, illetve egyre több minden került elő.

Bellatrix
Még mindig törökülésben ültem a földön. Gúnyos mosollyal néztem fel rá, megvetően, gyűlölködve és szánakozva. - Felejtsd el. - Odaköptem a lába elé. - Kinek képzeled magad? - Még nem vesztettem kontrollt, magamhoz képest kulturált és fegyelmezett maradtam, a hangomat is alig emeltem fel. - Te vagy itt a kakas a szemétdombon? Büszke lehetsz rá.

Dolohov:
Csúnyábbnál csúnyább gondolatok keringtek a fejemben arról, hogy mit kéne tenni a csajjal. Nagyon nagy a pofája. Kakas a szemétdombon. Pfh. Nagyon elhitte.
- Vetkőzz le. Most.
Többen felhördültek, nyilván ez sem volt benne az eredeti tervben. Azt akartam, hogy az új csaj végre megalázva érezze magát, hogy rájöjjön, ki itt a főnök és meddig mehet el.

Bellatrix
Felhorkantam, és önkéntelenül is elmosolyodtam. - Húha. A nagyfiú nekilendült. - Gúnyos, bár valójában gyűlölködő vigyorral gomboltam ki a shortomat és léptem ki belőle, majd a pólómat is lehúztam, és a szőkéhez vágtam. - Gyere csak. Statuálj példát a csürhédnek. - Gúnyosan felkacagtam. Odamentem hozzá, egészen közel, és felnéztem a szemébe. - Gyere csak.

Dolohov:
- Minek? Nekem te még arra se kellesz. - Álltam a tekintetét. - Azt mondtam, hogy vetkőzz le.
Egyre jobban felbaszta az agyamat. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne tegyek vele semmit. Nekem sem lett volna érdekem, hogy esetleg ne élje túl az első napját. Biztosra vettem, hogy élesben nem tudta volna megvédeni magát.
A fiúk felől egyre izgatottabb morajlás hallatszott. Tetszett nekik a műsor.

Bellatrix
Hallottam a morajt a fiúk részéről. Néhány gyors mozdulat kellett csak hozzá, hogy megszabaduljak minden maradék ruhadarabomtól is. Beültem a kör közepére, a szőkével szembe, széles terpeszben. És csak nevettem. - Alázz meg. Ez a cél, nem? Gyere. Hajrá. Hadd lássák a rabszolgáid, hogy utasítasz rendre egy új csajt, aki nem engedelmeskedik. - Kezdtem elveszteni az önkontrollt, egyre hisztérikusabban beszéltem. A többieket is hergelni kezdtem.

Dolohov:
- Hajrá, fiúk.
Úgy döntöttem, átadom a többieknek a terepet. Ha eddig meg is fordult a fejemben, ezek után csak azért sem fogok a csajhoz érni. Persze, rendre utasíthattam volna, de ezek után az úgy hatott volna, mintha igazat adtam volna neki. Elég, ha a többiek végigmennek rajta. Abban viszont biztos lehet, hogy mi ketten fogjuk utoljára elhagyni ezt a termet.

Bellatrix
Egy sötétebb bőrű srác mozdult elsőként. Két perc alatt végeztünk. Megalázás? Nem éreztem annak. Szórakozás volt. Kéjesen nyökdécseltem és sikongattam, még jócskán rá is játszottam. A többiekre is nagy hatással volt, ebben biztos voltam. A mozdulatokról meg ne is beszéljünk. A srác nyilván arra számított, hogy meg kell majd erőszakoljon, ehhez képest nagyon nem így történt.

Dolohov:
És még most sem. Egyre idegesebb és idegesebb lettem. Még ez se hatja meg. Mégis milyen csaj ez?!
Az első srácot újabb váltotta. De nem reméltem nagyobb hatást. Ezt a csaj egyszerűen nem érdekli. Már kezdtem sejteni, hogy okkal baszták ki a Roxfortból...

Bellatrix
Egyre jobban belelovaltam magam, és egyre durvábbak lettek a menetek. Az első után még három srác jött oda. Hogy a közönségnek se legyen annyira egyhangú, a másodiknak négykézláb pucsítottam be, a harmadikra felülről másztam rá, a negyedikkel állva, az ötödiknek meg a nyakába raktam a lábam. Aztán elégedetten körülpillantottam. - Senki többet? - Gúnyosan, felvetett fejjel vigyorogtam a szőkére. Sugárzott a tekintetemből: nem mered.

Dolohov:
Dehogyisnem.
Ez volt az a pillanat, amikor nyugalmat erőltettem a hangomra és mindenkit elküldtem. Először nem indult el mindenki, de a második felszólításra már mindenki elsanyult. Valószínűleg sejtették, hogy nem ok nélkül küldtem el őket.
Mikor kilépett az utolsó ember is a pincéből, bezártam utána az ajtót. Kattant egyet a zár.
- Szóval így állunk.
Most egy életre meg fogja tanulni, hogy kivel szórakozzon.
Megálltam előtte, fenyegetően fölé tornyosulva. Durva mozdulattal karon ragadtam és felrántottam a földről.

Bellatrix
- Így játszunk? Jó. Alkalmazkodom... - A kezem eddigre már a nadrágjában volt.
Nem vettem igazán komolyan. Ő is meglesz, ennyi. Az ötödik ma este. Semmi több. Azt képzeli, hogy majd megszelídít? Ugyan. Rossz vicc.

Levin:
Nagyon elhitte.
Elrántottam magamtól a kezét. Nehogy azt gondolja, hogy majd ő diktál itt bármit is. Nekilöktem a falnak.
- Szóval azt hiszed, nagyon kemény csaj vagy. Vicces.
Megálltam szorosan előtte, szinte nekipréselve a falnak. Úgy támaszkodtam meg, hogy közben mindkét karját a falnak szorítottam.
- Tudod, errefelé nem úgy mennek a dolgok, mint a Roxfortban, Bella. - Fogalmam sem volt, hogyan szólították eddig, az igazat megvallva nem is érdekelt. Én így fogom és kész. - És engem kurvára nem érdekel, hogy ki vagy, honnan jöttél és miért vágtak ki onnan. Itt az én szabályaim szerint játszunk. És azokba ez nem fér bele.
Perceken belül azt is megbánja, hogy betette ide a lábát.

Bellatrix
Kihívóan vigyorogtam rá. - Mutasd meg a te szabályaidat - nevettem fel. Lássuk, mit nevez az ő szabályainak. Amit az elmúlt fél percben tett, mindenesetre nagyon tetszett. Ő a férfi, nem is baj, ha úgy viselkedik, és nem hagy érvényesülni. - A te uradalmadban nem leszek hercegnő? Milyen kár. - Magam sem tudtam, mennyire volt ebben erős az irónia.

Levin:
- Az én uralmamban csak én vagyok.
Hercegnő, pfffh... Az én szabályaimban nem voltak hercegnők. Mégis ki lett volna méltó hozzá? Ugyan...
Ugyan ő teljesen meztelen volt, de én nem szándékoztam a szükségesnél jobban levetkőzni. Így megalázóbbnak találtam rá nézve. Meg különben is, miért tettem volna? A nadrágon kívül nekem nem sok minden volt útban... Azt a problémát pedig két mozdulattal ki tudtam küszöbölni.
- Szeretnéd megismerni a szabályaimat? Jó.
Nem egy csajt megdöntöttem már az iskolából, de egyikükkel sem... eresztettem el magam teljesen. De Bellatrix... ő más helyzet volt és egészen másért tettem. Ezután tudni fogja, hogy hol a helye.

Bellatrix
Az ő világában csak ő létezik. Ez tetszett. Kezdtem izgalmasnak találni a srácot.
Én cseppet sem éreztem megalázónak, hogy nem vetkőzött le. Fel sem merült bennem, hogy annak érezhetném.
Már az első néhány mozdulat után nagyobbakat pislogtam a megszokottnál. Érdeklődve tágra nyitott szemekkel néztem rá. Nem ehhez voltam szokva. De nagyon tetszett, amit csinált... Felvettem a ritmust, és igazodtam a stílushoz.

Levin:
Egyre durvábban bántam vele. Biztos voltam benne, hogy nem épp erre számított és nem ehhez szokott hozzá. Vagy ha igen, akkor ott elég nagy problémák vannak.
De még most sem tűnt úgy, hogy sikerült volna akár csak egy kicsit is megtörni. Hatással volt rá, de nem elég naggyal.
Teljesen hirtelen felindulásból kaptam fel az egyik elhajított kést és vágtam bele a csaj combjába. Tudja már, hogy kivel szórakozzon... Éreztem a kezemen a vért. Nem figyeltem, pontosan hol találom el, dühből tettem.

Bellatrix
Hatalmasra tágultak a szemeit, és szaggatottan felsikoltottam. Könnyek folytak végig az arcomon, és amint elengedett a szőke, úgy csuklottam össze, mint egy rongybaba. Éreztem, hogy folyik rajtam a vér, ömlik belőlem, és ebben a pillanatban meg sem tudtam volna mozdulni. Úgy néztem fel rá, mint egy "sebesült szuka."

Levin:
Elléptem tőle és rendbeszedtem magam.
- Öltözz fel - dobtam oda a ruháit. - Nem érek rá örökké.
Úgy döntöttem, leszek olyan nagylelkű és kinavigálom a pincéből. Megkaptam, amit akartam, nincs okom tovább gyötörni. A seb pedig... azzal majd kezd valamit. Úgysem meri elmondani, hogy én voltam. Különben sem hinnének neki. Egy napja sincs itt, mégis ki venne be egy ilyen sztorit?
Minden esetre felkeltette az érdeklődésemet. Tudtam, hogy nem fogom ennyivel lerendezni a csajt. Ennek még lesz folytatása.

Bellatrix
Kíntól könnyben úszó szemekkel néztem fel rá, aztán zokszó nélkül felküzdöttem magam négykézlábra, és valahogy magamra rángattam a ruháimat. A rövidnadrágot nem vettem fel, nem mertem áthúzni a felhasított, fájdalomtól izzó, vérző combomon.
Eszemben sem lett volna beárulni a seb miatt. Az számomra lett volna megalázó, és nem állt szándékomban rögtön lejáratni magam.
Felnyújtottam neki az egyik kezem, hogy felhúzzon. Furcsán, szinte bizalommal néztem rá.

Levin:
Felhúztam a földről. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy elértem, amit akartam. Helyes. Elérhettem volna könnyebben is, ő nehezítette meg így a saját dolgát.
Kinyitottam az ajtót és feltámogattam a hosszú lépcsőkön. A hálótermek folyosója előtt megálltam.
- Üdv a Durmstrangban.
Azzal faképnél hagytam.

Bellatrix
Hétfőn az összes órát szótlanul ültem végig, szokatlanul fegyelmezetten és türelmesen. Az utolsó óra végén hanyagul megfogtam a könyveimet, és találomra megindultam az egyik irányba. Majdcsak kilukadok valahol..

Dolohov:
Összepakoltam a cuccaimat és határozott léptekkel megindultam Bellatrix után. Hamar utolértem, le kellett lassítanom a lépteimet, hogy igazodjak a tempójához.
- Hogy tetszik az új hely?
Könnyed bájcsevejnek hatott, de mindketten tudtuk, hogy a kérdés bírt egy kis mögöttes tartalommal is. Kíváncsi voltam, hogyan csapódott le benne a múltkori. Azóta nem beszéltem vele, nem is találkoztunk egyszer sem.

Bellatrix
Nem olyan meglepő, hogy lassan mentem, ugyanis még mindig rohadtul fájt a combom. És sajnos csak magassarkú cipőim voltak, úgyhogy még nem is tudtam laposban sántikálni, tűsarkúban kellett szenvednem.
- Határozottan eseménytelenül telnek a napjaim. Unalom van. - Rá sem néztem, csak mentem tovább a folyosón. Nem akartam lehagyni, csak mentem mellette. Tulajdonképpen örültem, hogy odajött hozzám. Egyik legnagyobb ellenségem az unalom és a magány volt. Úgyhogy örömmel fogadtam a közeledését.

Dolohov:
- Szóval az első napod jobban tetszett - jegyeztem meg. - Vagy a Roxfort.
Sejtettem, hogy még mindig szörnyen fáj a lába, de nem igazán hatott meg. Ő provokált és különben is, volt aki már rosszabbul is járt. Például Sashenka... Bár ő már nem tudna mesélni róla, tekintve, hogy nem él. Nem mintha élve merne beszélni róla.

Bellatrix
Nem válaszoltam, inkább másra tereltem a szót. - Én még nem tudom a neved.
Egyre érdekesebbnek találtam ezt a pasit. Határozottan izgalmas. Egy egyéniség. És mint az már az első napon világossá vált, a többiek követik minden utasítását, és nem mernek ellent mondani neki. Nekem is érdekemben áll, hogy jóban legyünk.

Dolohov:
- Levin Dolohov.
Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg be kéne mutatkoznom neki. Már természetesnek vettem, hogy mindenki tudta a nevemet az iskolában. Ki ezért, ki azért.
Az ő nevét is mindenki ismerte. Új csaj, friss hús, és ráadásul nem egy szende kicsi ajándék. Az ilyenre mindenki felfigyel.

Bellatrix
Bólintottam. Levin Dolohov. Elraktároztam a nevét. Dolohov. Tehát aranyvérű. Nagyszerű. Tényleg megéri jóban lenni vele.
- Jó felé megyek a hálótermek felé? Találomra indultam el. - Talán jobb megkérdezni. Nem kéne teljesen feleslegesen erőltetni a lábamat.

Dolohov:
- Igen. De minek akarsz oda menni? - vontam fel a szemöldököm.
A Black név nyilván itt sem volt semmitmondó. Igaz, a Durmstrangban aranyvérűnek lenni nem volt akkora szenzáció, mint a többi varázslóiskolában. Ide kevés khm... alacsonyabb származású járt, mint máshova. Alig akadt egy-két sárvérű, azokat se becsülték valami sokra.

Bellatrix
- Hová kéne mennem? - vontam fel én is a szemöldököm. - Az az egyetlen hely ebben a kócerájban, ahol már kiismerem magam. Esetleg körbevezethetnél. - A hangsúly szinte felszólító volt, a mellé villantott mosoly viszont szokatlanul bájos. - Mutasd meg a kedvenc helyeidet. - Elhatároztam, hogy szerzek magam mellé egy állandó kísérőt, amíg nem ismerem ki magam rendesen.