Velociraptor

Tekintetem szüntelen az ablakra siklik. Nincs túl kellemes idő odakint. Nem is a hideg miatt, hiszen az ellen fel lehet öltözni, de már éjjel is a kemény szél viharos süvítése hallatszott be az ablakon keresztül és most is azt látom, ahogy tépázza a fák kopasz ágait, mint ha rajtuk akarná kitölteni a dühét. Nincs igazán vihar, de a szél hódarát hord magával, s a hideg is kiráz attól a gondolattól, milyen lehet odakint. Alapjáraton szeretem a telet. A hóesést, a jégvirágot az ablakon, a kandalló tüzének ropogását… az orromban még érzem anya gyömbéres süteményének az illatát, amit ilyenkor sütni szokott. Engem is sok receptjére megtanított, elég ügyesen sütök, főzök, már ha van hozzá kedvem. Évek óta nem volt.
Unottan kezdem kavargatni a még gőzölő kakaómat, miközben lekucorodom egy székre az asztal mellé, felhúzom lábaim a székre, s lényegében bokáig húzom így a pulóverem. Nincs bent hideg, de valahogy kényelmes és biztonságérzetet ad ez az összekucorodott póz, ami kívülről nem nézhet ki valami kényelmesnek, de én imádom. Ülök is, de nem is. A pulóvert nem tűröm fel a kezemen sem, így az ujjaimra lóg, ahogy a bögrére fogok, s a számhoz emelem, hogy kicsit megfújjam a felszínét, melynek hatására a tetején úszkáló három mályvacukor kőrözni kezd, mint a ringlispíl. Csak így szeretem a kakaót, meg vajas, mézes kaláccsal. A legtökéletesebb reggeli, amit hétvégékre el tudok képzelni. Élvezem a csendet, mely a házat övezi. Alapból se beszélek sokat, de akik kicsit is ismernek, tudják, hogy nekem ez az ideális közeg. Bár sokan mondják, hogy ez nem normális dolog, de én se szólok bele mások dolgaiba, ők se tegyék az enyémbe. Picit megpróbálok belekortyolni a reggeli italomba, de az azonnal megégeti a számat, mire picit felszisszenek. Leteszem a bögrém, s nyelvem kissé kinyújtva kezdek el szuszogni, hogy hűtsem. Belegondolva elképesztően viccesen nézhetek ki, mint valami kiskutya. Egyik kezem a számhoz és így a nyelvemhez nyomom, ugyanis hiába van pulcsi rajtam, meg nem fázom, a kezeim szinte mindig nagyon hidegek, így ez most elégedettséggel tölt el. Kicsit elvigyorodom saját magamon, milyen kis kajla vagyok. Azt hiszem, az álmosság teheti. Nagyon korán van, még órákig aludhatnék, de képtelen voltam rá, valami front lehet, vagy talán a nagy szél miatt. A lényeg, hogy most jól megszívtam a szám megégetésével… Mindegy, majd elmúlik.