Közöd?

Levin:
Gúnyosan felhorkantam, de mást nem fűztem hozzá a kapcsolatukhoz. Bella ezt elfelejtette említeni. Büdös ribanc.
- És mégis mit keresel itt? - Most már hozzá intéztem a kérdést, nem pedig Bellához. Vele nem most fogom megbeszélni a dolgokat. Majd ha a "pasija" lelép...
Nem értettem, hogy engedhettek be csak így egy külsőst. Semmi jogosultsága nincs arra, hogy itt legyen.

Rodolphus
- Gondoltam egyet, és meglátogattam Bellát. Miért, talán nem látsz itt szívesen? - Rövid szünetet tartottam, de épp csak annyit, hogy ne szólhasson közbe. - Bár ez mit sem számít. Az igazgató felajánlotta, hogy jöhetek bármikor. A pénz itt is ugyanannyit ér - tettem hozzá. - (L)Apuci bepénzelt - horkantam fel gúnyosan. Nyilván ezt gondolja, és akkor már inkább én mondjam ki. - De most én kérdezek. Miért izgat ennyire, hogy kivel tölti az idejét Bella? - Nyilván pontosan tudtam a választ, de kíváncsi voltam, hogyan reagálja le.

Levin:
- Nem szeretek osztozkodni.
Volt egy olyan érzésem, hogy magától is tudja, miért kaptam fel ennyire a vizet. De most, hogy kimondtam, már nyíltan reagálhat is rá. Reméltem, hogy nagyon féltékeny és visszavesz az arcából ezek után.
A többi megszólalását semmire sem méltattam. Feleslegesnek láttam volna még egy horkantást is. Nem mintha választ várt volna rájuk.

Rodolphus
Gúnyos, és nagyon önelégült mosolyra húztam a számat. - Akkor rossz lóra tettél, Dolohov. Bella mellett nincs más variáció. - Én sem szerettem osztozkodni. Ha én is jelen voltam, Bella csak és kizárólag velem lehetett, és nagyon ki tudtam akadni, ha nem így történt. De hogy a hátam mögött mit csinál, az nem izgatott annyira. Nekem is voltak nőügyeim. - Szerintem nem te vagy az egyetlen, akivel összefeküdt az elmúlt két hétben.

Dolohov:
- Ebben én is biztos vagyok. - Felrémlett előttem a beavatás utolsó pár menete. - De az egészen más.
Nyilván az is zavart volna, ha másokkal összefekszik, amikor épp úgy döntök, hogy kisajátítom magamnak, de az, ha van egy-két kalandja, nem ugyanaz, mint Lestrange. Mert hozzá fűzi is valami, tehát ebből következik, hogy nem csak az enyém. Semmilyen tekintetben.

Rodolphus
Megvontam a vállam. - Te tudod. - Ezzel teljesen lerendezettnek tekintettem a dolgot. Kárörömmel gondoltam rá, hogy majd Bellán tölti ki a haragját. (És a dühét.) Így nekem felesleges is ezen vitázni Bellával, hadd fűződjenek a rossz élményei kizárólag Dolohovhoz. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt ő rossz élményként tartja számon.
Lenéztem Bellára. Felmerült bennem, hogy lesmárolom, de aztán úgy gondoltam, felesleges ingerelni a pasit, így is épp eléggé ki van bukva. Kénytelen lesz megszokni. Azonban úgy tűnik, Bella másképp látta a dolgokat, mert érzékien csókolgatni kezdte a nyakamat. Eléggé ismertem már, hogy lássam: rájátszik. Az a konkrét célja, hogy féltékennyé tegye Dolohovot. Hát nekem végülis mindegy, nem én fogok szívni miatta.

Levin:
Aznap nem beszéltem többet Bellával. Mikor látványosan tette az agyát Rodolphusnak, szinte perceken belül faképnél hagytam őket. Félő volt, hogy valami olyat teszek vagy mondok, amit később én magam is megbánnék. És nem tudhattam, hogy ők hogyan reagálnának.
Órák után viszont elkaptam a folyosón. Megfogtam a karját és magammal rángattam a pincefolyosók felé, négyszemközt akartam beszélni vele. Ha van lent valaki, majd kihajítom.

Bellatrix
Lelkes izgalommal kapkodtam mellette a fájó lábamat, mert nagyon kíváncsi voltam, mit akar. Persze nyilvánvaló volt, hogy mivel lesz kapcsolatos, de hogy pontosan hogy reagálja le... Beteges, de nagyon vártam a kiakadását. Milyen izgalmas. Remélem, ezúttal nem akarja mondjuk tőből kitépni a lábamat. Azt azért nem értékelném.

Levin:
Az túl mocskos meló. Nem, eszem ágában sem volt tőből kitépni a lábát.
Amíg le nem értünk a Pincébe - és ki nem zavartam minden ott tartózkodót - , nem szólaltam meg. Utána is másodperceken keresztül csak álltam Bellaval szemben, mire végre megtörtem a csendet:
- Büdös ribanc.

Bellatrix
Ez volt az a pillanat, amikor kiszakadt belőlem a röhögés.
- Ennyi? - szólaltam meg vigyorogva, mikor sikerült abbahagynom a nevetést. - Tudsz még szebbeket is mondani, gyerünk. Éld ki magad, adj ki magadból mindent! - Aljas módon, direkt hergeltem. - Ne fogd vissza magad.

Levin: (valamilyen oknál fogva majdnem Beckyt írtam. tök logikus, nem?)
- Hogy te mekkora egy számító, szarkeverő, aljas picsa vagy...
Persze azt véletlenül sem mondtam volna ki, hogy miért. Mert azzal szinte nyíltan bevallottam volna, mennyire féltékeny vagyok.

Bella
- Miért is? Mert meglátogatott a vőlegényem? Igen, valóban...milyen logikus! - Gúnyosan felhorkantam. - Gratulálok ehhez a remek gondolatmenethez. Ezen kívül semmi nem jut eszedbe, aminek elszidhatnál? Nagy kár lenne, ragadd meg az alkalmat. - Kényelmesen nekidőltem a pince falának, és úgy néztem fel rá.