Országok

Országok leírásai.

BENWICK

A mesés Benwick... Ifjúkoromban többször megfordultam ott, és bizton állíthatom: egy földre szállt álomvilág, s Isten Paradicsomát is hasonlónak képzelem.
Benwick területét elválasztja a britonok szigetétől a Szász tenger. Hagyományaikat tekintve nem mutatnak jelentős különbségeket a britonoktól, bár múltjuk nem a mi múltunk: még nincs 30 esztendeje, hogy Britanniához tartozónak vallják magukat. Királyságukat akkoriban délről és keletről támadták a frankok, be akarván olvasztani őket diktatorikus államukba. Ban király Uthertől kért katonai segítséget, azzal a felajánlással, hogy győzelem esetén királyságát alárendeli az ifjú nagykirálynak - látva ebben a gazdasági fellendülés lehetőségét. Uther seregeinek segítségével kiűzték a sáskarajként özönlő frankokat - ezzel Benwick, bár belpolitikai függetlenségét teljesen megtarthatta, beolvadt a birodalomba. Benwick népe nem sérelemként élte meg a hatalmi változást, inkább a fejlődés lehetőségét látta benne.
A Kis-Britanniai ország vált a birodalom kulturális központjává. Lakói jóval műveltebbek a Britanniában megszokott átlagnál: a földműveseket és szolgálókat leszámítva mindenki tud írni-olvasni. Mindez Ban király hathatós munkájának köszönhető, aki maga is hatalmas műkedvelő; személyes könyvtára több száz görög és római tekercsnek ad helyet, s papok tucatja munkálkodik ezek sokszorosításán.
Ban nem avatkozik bele a nép hitébe - az országban vallásszabadság van, de a kereszténység a legelterjedtebb. A régi vallást csak kevesen követik, és a bevallottan hitetlenek sincsenek sokkal többen. Az emberek nem tesznek különbséget a más vallásúak között - még a papok buzgó nógatása sem elegendő hozzá, hogy kinézzék maguk közül a pogányokat.
Az igazságszolgáltatás gyors, hatékony és tisztességes. A király ajtaja minden hét negyedik napján nyitva áll a sérelmeiket elpanaszolni kívánók előtt, minden apró-cseprő problémát komolyan kezel, s személyesen dönt az elé terjesztett vitás kérdésekben. Alattvalói kellőképp értékelik jóságát és bölcsességét. Úgy tartják, Bannál jobb királyuk emberemlékezet óta nem volt.
A főváros, Joyous Gard, egy aranyszínű, díszes kastély sok karcsú toronnyal és picike, kék kupolával. A látványa mesébe illő, s ahogy belépünk, ez az érzet csak fokozódik. A folyosókon festett szobrocskák szegélyezik az utat, és minden valószínűtlenül színes. A legnagyobb csarnok közepén egy beltéri szökőkút foglal helyet, pereméről vízköpők spriccelik a vizet egymás felé. Minden szoba falán legalább egy faliszőnyeg ki van feszítve - csaták, legendák, mesék jeleneteit ábrázolják. Ételből és italból nincs hiány, és minden betévedőt megvendégelnek. Mindenütt urak, nők, gyerekek és szolgák sürögnek-forognak, vidámságtól hangos a kastély. Ha viszont valaki magányra és megtisztulásra vágyik, felkeresheti az eldugott, ám nagy becsben tartott kápolnák egyikét, melyben senki sem háborgatja.

STRANGORE

Strangore olyan környék, ahol jobb egyedül nem utazni, és lehetőleg senkihez sem szólni. A magányos (vagy még csak nem is magányos) utazók gyakran végzik kirabolva, megerőszakolva, megkéselve az út szélén, jobb esetben csak félholt állapotban. A durva bűnügyek errefelé már senkinek sem okoznak meglepetést, van belőlük elég. Bár az emberek elméletileg abból élnek, hogy felföldi marhákat tenyésztenek, jövedelmük nagyját a feketepiacról szerzik. Vallásukat nézve, nos, többnyire semmiben sem hisznek.
Iverness a bűnözés központja és melegágya egész Britanniában. A város tele van gyanús alakokkal, akik hol egyedül, hol csoportokban mászkálnak, és gyakorta összegyűlnek törzshelyeiken, amiket becsületes embernek jobb elkerülnie. Ne lepődj meg, ha az utak mentén akasztott embereket látsz, vagy felégetett házakat. Itt mindenki magának szolgáltatja az igazságot, a saját törvényei alapján. Az elv egyszerű: mindig az marad életben, aki előbb öl, mint hogy őt megöljék.
Ha az együttműködésre való hajlandóságot nézzük, Arthur birodalmán belül Strangore a leggyengébb láncszem: Lot mindkét országával háborúban áll. Lothian és Orkney kétoldalról támadja, ám Strangore sem hagyja magát, elvégre ő robbantotta ki a háborút, hogy megkaparinsa Orkney szárazföldi területeit. Brandegrois züllött országa meglepően jól bírja a kétfrontos háborút, a népet egyenesen lelkesíti a konfliktus.